Az EC a kommunikációról szól és bárki meg tud tanulni kommunikálni egy gyerekkel. Főleg akkor, hogyha kitanítod. Mutasd meg és mond el nekik, hogy te mi alapján és mikor viszed a gyereket a bilire.
Ha nem vállalják vagy nem jön nekik össze akkor meg valószínű, hogy a gyereked előbb-utóbb (ahogy nagyobb lesz és számukra is egyértelműen tud jelezni, kommunikálni) úgyis megtalálja a módját, hogy kommunikáljon velük az ürítési igényéről.
Ha a gyereked változatlanul csak veled EC-zik és mással nem akkor az is ok. Könnyedén meg tudja tanulni, hogy veled kap lehetőséget, mással meg nem. Pelusozd be, adj elég váltás pelenkát annak aki vigyáz rá. Mond meg nekik, hogy milyen sűrűn cseréljék és esetleg azt, hogy minden peluscserekor ajánlják fel neki a bilit.
Újszülött korban eleve vele vagy folyton és igyekszel őt megismerni. Ez az összehangolódás időszaka. Az EC pedig pont ebben ad eszközt a kezedbe, hogy minden szinten gyorsabban összeszokjatok.
A szülők általában gyorsan kiismerik a baba ürítési szokásait – csak úgy ahogy azt az alvással és étkezéssel kapcsolatban is teszik. Az EC beilleszthető a napi rutinba és így csak azt kell figyelned, hogy mi után mi jön. Illetve sokan annyira összehangolódnak a babájukkal, hogy már nem is tudatosodnak a jelzések és az ürítési ritmus hanem inkább megérzésként jelentkeznek.
Biztos volt már olyan mindenkinek, hogy a gyerek a másik szobában aludt, bementél, hogy felébredt és tényleg. Pedig nem volt zaj és nem is néztél az órára. Hát így működik a megérzés az EC esetén is.
Az EC-s gyerekek nagyon korán tömbösítik már a pisiket.
A másik, hogy ha úgy érzed ez túl sok akkor elég csak részidős EC-zni 😉 Ott teljes mértékben magadnak alakítod ki, hogy mikor csináljátok. A minimum az a napi egy bilizést jelent.
Ha úgy érzed, hogy:
– az EC számodra túl sok idő és energia befektetés lenne, pl.: dolgozol vagy van tesó mellette
– bizonyos szituációkban kivitelezhetetlen, pl.: éjszaka aludni akartok, reggel túl álmos vagy, délután ott a tesó
Akkor a megoldás a részidős EC. Az az amit 100% magatokra tudsz szabni.
Elsőre soknak tűnik, de valójában ez a módszer leegyszerűsíti és természetesebbé teszi az életet és a babával való kapcsolatot.
– Lehet, hogy csecsemőkorban több dolgot kell csinálnod mint egy “átlag” anyukának. De aztán mindenkinél hamarabb, akár 9-14 hó között, elhagyhatjátok a pelenkát. És az életetek milliószor egyszerűbb lesz.
– Csecsemőként amúgy is figyelsz a babád minden rezdülésére. Az EC pedig minden szinten összehangol a babáddal úgy, hogy segíti a baba viselkedését és jeleit megérteni. Így az egész babagondozás leegyszerűsödik.
– 1-1,5 éves kor között pedig a legtöbb gyerek már minden alkalommal egyértelműen jelez. Onnantól kezdve tényleg, teljesen kész vagytok.
Ráadásul összességében kevesebb munka az EC mintha pelenkáznál és aztán szobatisztulnál. Gondolj bele:
– 3 év helyett csak 1 évig pelenkázol. Időt és pénzt takarítasz meg.
– Nem kell a szobatisztulással törődni a dackorszak közepén.
– A gyereked akár 2-3 hónapos korára kakibiztos lesz. Onnantól nem kell kakit mosni se a pelusból, se a gyerekről, se a ruhából. És nem lesz szorulásos vagy nem fogja visszakövetelni csak kakiláshoz a pelenkát szobatisztaságra szoktatáskor.
Az én tapasztalatom szerint inkább fordítva: az első gyerekkel minden kicsit nehezebb, mert egy új világ az egész babázás. A másodiknál már rutinból jön minden ami babagondozással kapcsolatos és az elsőnél is csináltad, így az EC is. Addigra pedig az első már szobatiszta, vagy már csak kicsit kell neki segíteni. Biztos lehetsz benne, hogy egyszerűbb mint kettőt pelusozni.
Ha most EC-zel először a második gyerekeddel, vagy úgy érzed túl sok a dolog akkor részidős EC-t csinálj.
Az idősebb testvérnek így is úgy is meg kell szoknia, hogy néha félbe van szakítva a tevékenység. A kicsi pedig azt kell megszokja, hogy szoptatás, bilizés, altatás közben is ott van a nagyobb és anya figyelme nem csak rajta van.
Ennek még előnye is lehet: A nagyobb testvérek gyakran szuperül össze vannak hangolódva a kicsikkel és néha még hamarabb is észreveszik a kicsi igényeit mint a szülők.
És segíthet is neked. Én próbáltam maximálisan bevonni a nagyobbat a babagondozásba, hogy a csapat részesének érezze magát. Ő adta oda a bilit, tépett vécé papírt.
A nagyobb testvér olyan szempontból is szuper, hogy utánozható és a kicsi szívesen is utánozza. Így még egyszerűbb az út a szobatisztaság felé.
Ha úgy érzed ez már eleve túl sok, de mégis szeretnéd elkezdeni az EC-t akkor részidős EC-zetek. A minimum az, hogy például a reggeli első pisit és/vagy kakit elkapod, vagy csak a kakikra mész, vagy este fürdés előtt felajánlod neki a bilit. Már ez is megtartja és fejleszti a baba ürítéssel kapcsolatos testtudatosságát. Aztán ahogy te szabadulsz fel, vagy ahogy a babád nagyobb és már kanyarodnátok a szobatisztaság felé, lehet váltani.
Amit még hozzárakhatsz:
– Adhatsz jelzőhangot amikor tudod, hogy pisil vagy kakil. Ezzel kondicionálod őt és segíted az ürítést.
– Cserélheted amint végzett. Ezzel is ösztönözve a száraz érzés preferálását.
– Beiktathatsz random EC alkalmakat amikor úgy érzed több kapacitásod van rá… anélkül, hogy rástresszelnél arra, hogy máskor meg nincs.
A lényeg, hogy a kommunikációra koncentrálj! Maga a kommunikáció sokkal fontosabb, mint maga a kapás. Tudatosítsd számára az ürítési ingert és az ürítés aktusát.
Minden Pelenkátlanodj kurzushoz jár rendszeres csoportos konzultáció is. Ha bármi kérdés felmerül akkor személyre szabott választ kapsz.