Első találkozásom a “Pelenka nélküli baba” jelenséggel 2005-ben történt Kínában.
Hogyan kerültem oda? Shaolin Kungfut tanultam és egy három hónapos bentlakásos gyakorláson vettem részt Dengfeng-ben Shi De Yang mester egyik iskolájában.
Egy nap elmentünk fegyvereket és kungfu ruhákat venni a helyi boltba és ott figyelmes lettem az ajtóban ücsörgő nagymamára és unokájára:
Első ránézésre nincs rajtuk semmi fura… de ha közelebbről megnézzük akkor kiderül, hogy bizony másként gondolkodnak a kínaiak a babák ürítéséről mint mi itt nyugaton:
Ezen a babán bizony nincs pelus… de még bugyi sem.
Emlékszem, hogy akkor ott elcsodálkoztam és elborzadtam, hogy hogy bírják azt, hogy a gyerek folyton lepisili-kakilja őket… eszembe sem jutott, hogy másként is lehet és, hogy valószínűleg ők tudják mikor kell a babának ürítenie vagy, hogy a baba képes maga kommunikálni erről, így a megfelelő pillanatban fel is tudják ajánlani neki a lehetőséget.
Furcsa, hogy mennyire korlátoznak minket a körülöttünk lévő hiedelmek és szokások.
Második találkozásom az EC-vel
Majd 10 évvel később 2016 februárjában történt. Babát vártam, tervezgettem, hogy mit és hogyan fogok csinálni. Tudtam, hogy mosható pelenkázni szeretnék, hogy védjem a környezetet, a babám bőrét, és persze a pénztárcámat. Azt is tudtam, hogy Judit kolléganőm is moshatózott, úgyhogy őt kérdezgettem arról, hogy hogyan is működik ez az egész.
– Hát mi külsőt és prefoldot meg tetrát használtunk, de kakira EC-ztünk ezért nem tudom neked hány darab kell majd. – hangzott a válasz
– Hogy mit csináltatok? – kérdeztem
– EC, Elimination Communication… a kaki a bilibe ment. Pisikkel nem akartam bajlódni, mert 20 percenként kellett volna a bili fölé tartani.
Mielőtt bárki is megrémülne 🙂 ez a 15-20 perces természetes ürítési ritmus az újszülötteknél van csak (később ez az idő egyre hosszabb), és ott sem kell elkapni minden egyes pisit – szóval nyugodtan menjetek pisire is ha úgy tetszik. Amit Judit csinált azt pedig részidős EC-nek nevezzük, ilyen is van. Az EC rendkívül rugalmas, teljesen magatokra szabható.
Aztán kiderült, hogy Judit blogolt erről és három bejegyzése is van a témában: elmélet, gyakorlat és saját tapasztalat témákban. Ugyan 1-2 dolgot már másként gondolok tapasztalt EC gyakorlóként és oktatóként, de kezdőként érdemes volt elolvasni az írásait. Kezdőként minden csepp tudás óriásit tud lendíteni az emberen.
A kezdés
Ezek után elkezdtem még több és több forrást felkutatni. A sokak által emlegetett Szirka féle blog már nem volt elérhető, de sok más forrás rendelkezésre állt… angolul. Szerencsére 4 évet éltem kint külföldön, ebből 2 évet Londonban úgyhogy a nyelv nem volt akadály.
Még pocakosan elolvastam pár angol könyvet, kérdezgettem az ismerőseimet, de valahogy nem jutottam egyről a kettőre. A gyerekem sírt a bilin, én bili-paranoiás lettem (mostmár tudom, hogy a kettő összefügg), a rokonok meg rossz szemmel néztek rám. Hiába írtam be a Facebook csoportba, hiába beszélgettünk az ‘apjukkal’, hiába bújtam a netet és a könyveket.
Végül arra jutottam, hogy még mélyebben bele kell mennem a dologba. A bilizés különböző szakmák határterületén (pl. gyermekgyógyászat, gyermekpszichológia) helyezkedik el, így nehezen, de végül összeszedtem a tudást. Soha nem gondoltam volna, hogy EC-t fogok oktatni… de végül ez lett az eredménye.
Megértettem, hogy a babám és köztem olyan mély kapcsolódás, ‘összedrótozódás’ van, ami egyfajta szimbiózis. Azt hiszem a kezdetekkor ezt csak tudtam, de nem értettem, ez volt a baj. Mostmár tudom, hogy hogyan kell ‘valóban EC-zni’ Ki is keveredtünk a kátyúból. EC után pedig a segített szobatisztaság, majd szobatisztaság módszerrel érkeztünk meg a teljes pelenka mentességig és szobatisztaságig.
Szeretném, ha neked egyszerűbb lenne. Ezért van a Pelenkátlanodj.
