Az alábbi történetet Kanizsai Rita írta nekem e-mailban. Köszönöm neked 🙂 A sztori ugyan egy 10 hónapos gyermekről szól, de úgy gondolom Rita gondolatai MINDEN KOROSZTÁLYNAK hasznosak lehetnek, aki az EC / bilizés / vécézés vizeire eveznek.
A mi történetünk
Megtörtént a nagy áttörés. Kislányom 10 hós, elfogadta a bilit, és most már a kakikat, és több menetrend szerinti pisit sikeresen el tudok kapni.
Korábban EC-ztünk, de pihantetni kellett a dolgot. Majdnem másfél hónapos mozgásfejlődéses-fogzós-alvásbeborulós-betegeskedős szünet után kerestem a tökéletes alkalmat a kezdéshez – a Sári féle Pelenkátlanodj segített szobatisztasági módszerrel – hogy na, most rászánom az időt, végre a nagy oviban van, éljen, tudok erre fókuszálni.
Már a megfigyelés után voltunk, ami a módszer előkészítő szakaszának a része. Épp mosogattam a halom edényt, amikor hallottam a kakajelző morgást. Odavittem a bilit a konyhába, ráültettem, kezébe adtam egy játékot, és mondtam: ide intézd el. Elfordultam, és mentem tovább mosogatni. Persze leugrott a biliről néhány másodpercen belül, gondoltam is, na jó, megint felesleges volt. DE nem, benne volt egy nagy termés! Ezzel megtörtént a nagy áttörés.
Szép lassan el-el tudtam kapni az alvás utáni kakit, később az alvás előtti pisiket is. Volt már, hogy szegény addig nyűglődött, és ordítva bunyózott apukájával, aki próbálta rávarázsolni az esti pelust, amíg rá nem tettem a bilire, mert neki nagyon pisilnie kellett.
Visszakaptam azt a boldog sikkantást, amit 3 hónapos korában hallottam utoljára, mikor vittem a csap fölé.
Most két bili van, egy a hálószobában alvás előtt/utánra, és egy a konyhában, mosogatás közbenre… 😀 Otthon pelus nélkül van, nadrágban.
Ne legyen rajta vízhatlan…
Tényleg ebben van a kulcs! Van-e rajta vízhatlan réteg vagy nincs. Ahogy Sári mondja: Más a szülői hozzáállás.
Nálam ezen állt vagy bukott mindkét lányom szobatisztulás-sztorijának sikeressége. Amíg féltem a pisitől, csak rezisztencia lett az eredmény. Amint le mertem róluk venni a pelust, jött a siker. Másnak is ezt kívánom, hogy hamarabb le tudja győzni magában ezt a pisi-félelmet.
Merj hibázni
A mai világban nem szabad hibázni, és talán ezért adjuk rá a gyerekekre is a pelenkát, mert félünk a balesetektől. Félünk hibázni. Pedig aki erre az útra lép, az nem is keveset fog hibázni. Én is sikáltam a kakát a járókából, szerencsére jól mosható anyagot választottam. XD Nekem ez volt a legnagyobb tanulás, hogy merjek hibázni, és valamit utána máshogy próbálni.
Ne befolyásoljanak mások
Sajnos a szintén 100% maximalista környezetem sem támogatja, mikor nagy ritkán becsusszan egy pisi. Akkor jön a “látod milyen felesleges ezt csinálni”, “jaj, annyira unom már ezt a játékodat”, “mindig akkor kezded el ezt a hülyeséget, amikor van valami más is”, “miért nehezíted magadnak az életet” és hasonló kommentek. Aztán mikor jön a siker, akkor hirtelen csönd a válasz. Csak később tudom meg, hogy utána ezzel dicsekszenek másoknak.
Ez a félelem annyira bele van ivódva az anyákba, és ez a téma olyan hihetetlenül tabu, hogy amikor bármelyik hasonló helyzetben lévő anyuka-barátnőmmel megosztom a tapasztalataimat, mindig az a fagyos-idegen hallgatás a vége.
Én örülök, hogy ebbe belevágtam, nagyon sokat tanultam ezen az úton, és büszke vagyok magamra és a lányaimra, akikkel együtt ezt csinálom.
Köszönöm!
Csoda ez a módszer, és azt nem értem, hogy hogyhogy nem tud róla az emberek nagy része mikor a nagyanyáink még mind így csinálták… ????♀️ Ezt receptre kellene felirni, tanítani a vedonoknek, a csecsemősöknek, meg a kórházban az anyukáknak.
Neked Sári, pedig köszönöm a kurzust, és a belefektetett munkádat. Szuper, hogy ezt választottad hivatásodnak, és azt kívánom, hogy ne törj meg ebben a hivatásban minél több ilyen fagyos falat áttörni. Bocsi, kicsit ilyen búcsúüzenetes lett, nem ilyet akartam, csak meg kellett osztanom az örömömet. 😀
Köszi, hogy elolvastad!
