Mikor és hogyan kezdjem szobatisztaságra szoktatni a babámat?!
Érzékeny téma… ismerősök megingathatatlan véleménye, átláthatatlan információdömping, rossz szemmel néző rokonok, elfoglalt-sűrű életritmus, amibe nehéz beilleszteni a szobatisztaságra szoktatást. Sok kérdés és sok bizonytalanság.
Egy dolog azonban biztos: nem akarjuk túl korán kezdeni és túl gyorsan csinálni, nehogy valami kárt okozzunk a gyermekünkben.
Na de honnan is jön ez az erőteljes és mindent uraló “várj amíg érett lesz rá” mítosz?
A 1800-as évek közepétől a tisztaságot, mint legmagasztosabb dolgot tartották számon. A makulátlanul tiszta pelenka az anya jelenlegi és a gyermek jövőbeli erkölcsösségét tükrözte.
A biliztetést 2-4 hónapos korban kezdték és naponta többször az edény fölé tartották a babákat szigorúan ütemezett időrend szerint. A pelenka tisztán tartását gyakran úgy érték el, hogy a széklet ürítését egy szappanrúd felhelyezésével ösztönözték. Ülni tudó gyerekeknél pedig sokszor az is előfordult, hogy a bilihez szíjazták a babát és nem állhatott fel, amíg kész nem lett.
A biliszünet néven ismert jelenséget (ami általában az állás-járás mérföldkő tanulásával áll összefüggésben), az anyák akkoriban, mint a gyerek ellenállását, tudatos rosszalkodását értelmezték. Az addig örömmel és készségesen biliző baba helyett egy “lázadó” totyogóval találták szemben magukat és ez rengeteg feszültséghez (büntetéshez vagy akár bántalmazáshoz) vezetett.
Ez volt az a bizonyos hírhedt “erőltetős, korai szobatisztaságra szoktatás”.
Az “erőltetős módszer” kritikusai
Az “erőltetős módszer” első kritikusa, az ‘50-es évek gyermeknevelési guruja, Dr. Spock azt javasolta, hogy a “durva, korai módszer” helyett 6 hónapos kortól, az önálló ülni tudástól a szülők fokozatosan szoktassák a gyereket a bilihez. Az 1970-90′ évek szülötteinek nagy része is ezzel a módszerrel lett nevelve. A teljes paradigmaváltás azonban 1962-ben történt, 2 évvel a papírpelenka piacra dobása után.
A Pampers Intézet szakembere, Dr. Brazelton, publikálta az “érési elméletét”. A szobatisztaságra szoktatást bizonyos mentális és mozgásfejlődési mérföldkövek eléréséhez kötötte és kijelentette, hogy a “korai szoktatás” pszichés és fizikai problémákhoz vezethet.
Ezt kizárólag a “szigorú szobatisztaságra szoktató” technikával nevelt, 1-2 éves gyerekeket megfigyelve állította. Arra a következtetésre jutott, hogy a csemeték 2-2,5 éves korukig nem állnak készen ürítési igényeik kontrollálására.
Annak ellenére, hogy semmilyen további orvosi kutatással nem támasztotta alá, és más módszerrel szobatisztaságra tanított gyerekeket sem vizsgált meg, módszere széles körben elterjedt. Az egyre későbbre és későbbre tolódó kezdés pedig mind a mai napig egyre nagyobb és nagyobb hasznot hoz a papírpelenka gyártásával, forgalmazásával foglalkozó cégeknek.
Az érési elméleten alapuló szobatisztaságra nevelés hatékonyságát azonban azóta sem támasztja alá semmi. Sőt az egyre későbbi kezdéssel párhuzamosan megnőtt a széklet- és vizelet visszatartással kapcsolatos esetek száma.
Mára már több kutatás is bizonyította, hogy az újszülöttek is tudatában vannak az ürítési ingernek (az inger megjelenése agykérgi aktivitással jár) és képesek a záróizmok tudatos elengedésére. Például nyugodt alvás közben sosem pisilnek. Sajnos ezek az új kutatások és a szobatisztaságban megnyílt új irányok még a szakemberek számára is ismeretlenek (tisztelet a kivételnek). Sokszor az egyetemi képzésben is egy fél évszázaddal ezelőtti, helytelen elméletet tanítanak.
Alternatívák a szobatisztaság elérésére
Miközben nyugaton egyre későbbre tolódik a szobatisztaság – és gyermekeink 3, vagy akár 6 éves korig magukra kötve hordják a mellékhelyiséget – addig a világ 75 országában a mai napig születésüktől kezdve az ürítési igényre ugyanolyan válaszkészen reagálnak, mint például az éhségre vagy az álmosságra.
A babák pelenka nélkül vannak, az ürítési ingerre fellépő jelzéseik és természetes ürítési ritmusuk alapján kapnak lehetőséget a pisilésre/kakilásra és egy éves koruk körül már szobatisztának tekintik őket.
A Természetes Csecsemőhigiénia, vagyis az EC, beszivárgott a nyugati társadalmakba is, ahol adaptálódott a helyi életmódhoz. A kulturális különbségek miatt a nyugati gyerekek átlagosan 1,5-2 éves koruk között lesznek szobatiszták az EC-vel – ugyanúgy ahogy a mi, mai szemmel korán kezdő generációnk több mint is 1,5-2 éves korára lett szobatiszta.
Mivel sokan később találnak rá az EC-re, ezért továbbfejlesztettem a módszert és megalkottam a Segített Szobatisztaság módszerét a 10-20 hós korosztálynak, továbbá a Szobatisztaság módszerét a 20 hó felettieknek.
Valójában tehát nem az életkor okozza a problémát
75 ország és egy teljes nyugati generáció ‘megúszta’ pszichés és fizikai problémák nélkül.
A gond a gyermek igényeit és természetes ürítési ritmusát figyelmen kívül hagyó, szigorú, büntető és gyakran a gyerek számára megalázó módszer, amely bármely életkorban problémákat okozhat.
A gyerekek születésüktől kezdve készen állnak rá, hogy ne a pelusba ürítsenek. Csak rajtunk múlik, hogy mikor és milyen módszerrel kezdjük el bevezetni őket ebbe az újabb és alapvető képességbe.
Forrás
A CHILD-ORIENTED APPROACH TO TOILET TRAINING
T. Berry Brazelton, Pediatrics January 1962
Some new insights into bladder function in infancy.
Br J Urol. 1995 Aug
