Hát most akkor egy csak anya válaszba kezdek és közben kialakul a szakmai válasz:

“Amikor Liza született Luca 2 éves volt. Dacos és még itt-ott kellett neki segítség a bilizeshez (öltözés, törlés). Egyedül vagyok velük itthon én is, úgyhogy valamit ki kellett találnom.
A megoldás az lett, hogy a Lucának bili, wc papír meg minden be volt készítve a szoptatós sarokba. Ha kellett neki odajött és segítettem neki fél kézzel. Újszülöttel amúgy is mindent fél kézzel csinál az ember.
Ha lett volna még egy nagyobb gyerekem akkor tuti bevontam volna, hogy segítsen.”

Érdemes begyakorolni, átbeszélni előre egy nyugodt, semleges pillanatban, hogy mit és hogyan fogtok csinálni ha te szoptatsz neki pedig bilizni kell.

Megfigyelés és tanítás időszaka

A megfigyelést csináljátok hétvégén, vagy amikor van segitséged!!! Ha random időpontokban, részletekben, nem CSAK rá figyelve csinálod akkor félő, hogy nem áll neki össze a kép mert nem kapja a megfelelő reakciókat abban a pillanatban amikor tanulságos lenne számára.

Tehát az elejére (tanítás és megfigyelés) vonj be segítséget mindenképp… ha megy ha van rá lehetőséged. És csináljátok egy rendes, koncentrált tanitással fűszerezett megfigyelést.

Inspirálja -e a nagyot a kicsi bilizése?

Én konkrétan használtam a kicsi bilizését arra, hogy emlékeztessem a nagyot. Jó látványosan hozzákészültem, ha nem volt semmi reakció akkor hallhatóan mondtam, hogy “Köszi Liza, hogy szóltál, gyere bilizni” stb. Ha ez se akkor mondtam a nagynak, hogy gyere te is. Általában bejött, mai napig ha az egyik megy akkor a másik is akar ha kell neki. Érdemes összeszinkronizálni őket.

A visszababásodás pedig abból állt, hogy őt is vetkőztetni kellett és imitálni az EC pózt a bili felett – ahogy a kicsivel csináltuk 🙂