A nagyanyáink által alkalmazott, sokszor erőszakos, “korai szobatisztasági” módszerhez képest az EC teljes mértékben a baba igényei szerint történik.
A jelenleg divatos, az eldobhatós pelenka gyártó cégek által kitalált és terjesztett, érési jelekre váró, sokszor 3 éves korig halogatott “késői szobatisztasági” módszerrel szemben az EC a gyerekek valós képességeire épít.
A baba kezdetektől tudatában van, ha pisilnie vagy kakilnia kell. (Nem reflex, nem mázli)
Több kutatás is igazolta, hogy az ürítési szükséglet felmerülése már újszülött korban agykérgi aktivitással jár.
A baba igényeire épül (Nem erőltetés)
Megfigyelhető, hogy a csecsemők az ürítést megelőzően nyugtalankodnak, kukackodnak, nyöszörögnek. Ezzel jelezve, hogy nem akarják a pelusba csinálni ami szorosan a testükre van rögzítve és benne fekszenek. Veleszületett higiénniai ösztönük készteti őket erre.
Záróizmok kontrollja újszülött kortól megfigyelhető (Nem inkontinensek)
A záróizmok akaratlagos ellazítására már az újszülöttek is képesek. Ha lehetőséget kapnak, a hólyag tartalmát tudatosan elengedik.
Ha eleinte mégis pelenkába ürítésre tanítod őket, akkor is (a közhiedelemmel ellentétben) 1-2 éves kor alatt is könnyedén megtanulják újra a záróizmok kontrolját.
A baba is és a szülő is tanul (Nem csak a szülő betanítása!)
1) A babának ürítenie kell
2) A szülő ezt felismeri és reagál
3) A baba összeköti a záróizmok ellazítását az ürítéshez használt helyszínnel, pózzal és hanggal. Megtanul tudatosan jelezni és visszatartani, míg jelzést nem kap az ürítéshez.
4) Idővel egyre több és több dolgot csinál egyedül
“Az EC csak egy feltételes reflex” mítosz
Az EC-ben csak a szülő melózik?
Diktatúra -e, erőltetés -e az EC?
Szobatiszta baba -e az EC-s csecsemő?
The voiding pattern in healthy pre- and term infants and toddlers: a literature review
Best practice in the assessment of bladder function in infants