Barion Pixel

Diktatúra -e, erőltetés -e az EC?

Nemrég a TV2 csinált velem, Cookyval és Dr. Tausz István gyerekorvossal egy riportot. Itt most a következőre szeretnék reagálni:

“Ez nekem durva, hogy ez mintha egy diktatúra lenne, hogy jól van kisfiam mostmár pár napos vagy, ide kell pisilni, ide kell kakilni és kész…”

Cooky

Természetesen nem Cooky az egyetlen aki első ránézésre összekeveri az EC-t a hírhedt korai szobatisztaságra neveléssel.
Elsőre furcsa, nekünk nyugati embereknek, hogy egy csecsemőt – akit a mi kultúránk nem tart kompetens lénynek a saját ürítésével kapcsolatosan – a szülei a bili fölé tartanak. Nekem is furcsa volt amikor Kínában először láttam kivágott popós nadrágban, a nagymamamája ölében boldogan ücsörgő kisgyereket.

Megkérdeztem egy szakembert, Hangát, hogy ő mit gondol az itt felvetett érvekről. Bielik Hanga gyermekpszichológus és egy EC-s kislány anyukája.

És megkérdeztem az egész EC • Természetes Csecsemőhigiénia • 0-18 hó Facebook csoportot is, hogy ők mit gondolnak erről. Mit mondanának Cooky-nak? Náluk nem fogok neveket kiírni, csak annyit, hogy “egy EC-s anyuka”.
Bevezetőként áljon itt egy EC-s anyuka saját tapasztalata:

Tulajdonképpen teljesen érthető reakciók annak a részéről, aki még soha nem találkozott ezzel a módszerrel. Amikor én először hallottam róla, bizony nekem is felszaladt a szemöldököm: Hogy mi ez?! Minek?!
Később, amikor már lett saját gyerekem, és megtapasztaltam, hogy mennyire “tudja”, mire van igénye, szüksége, már értettem, miről szól.

Egy EC-s anyuka

.

Mi is az “erőltetés” a szobatisztaságban?

Egy EC-s anyuka szerint “Ilyen erővel minden, amit a szocializációval tanul a gyerek, diktatúra, mert “rákényszerítjük” a babára a szokásainkat (pl. éjszaka alszunk).” Ennek fényében az EC is és a Pelenkázás is diktatúra 🙂 de nyilván senki sem így értette. Nézzük meg mi is ez az “erőltetés dolog” amit Cooky lediktatúrázott.

Mi 3 hónaposan kezdtük az EC-t, kíváncsiságból. Nem tudom, van e összefüggés, de előtte heti egyszer kakált, láthatóan küzdött, sokat tekergett, hasfájós volt, azóta minden nap van kaki és egy kivételével mind a biliben landolt. Most 4 hós a bab és kiegyensúlyozott.
Nem érzem diktatúrának, már csak a fentiek miatt sem, továbbá nem ültetem fél órákat a bilin.

Egy EC-s anyuka

Az erőltetés valódi definíciójára szeretném felhívni mindenki figyelmét mielőtt továbbmegyünk. Igen mindenkiét: pelenkázós-szobatisztulókét és az EC-sekét is!

Erőltetést annó például arra mondták amikor random időkben (nem a gyerek természetes ürítési ritmusát követve, tehát sokszor nem is kellett neki) a gyereket a bilire szíjazták és nem állhatott fel addig amíg nem produkált valamit.
Ennek különböző változatait szoktam látni manapság is főleg szobatisztaságra szoktatásnál, de az EC-sek között is előfordul. Például:

  • “Addig nem állsz fel amíg nincs valami a biliben.” Ez ugyanaz mint amit fentebb említettem csak szíjak nélkül.
  • Ennek az EC-s verziója amikor valaki addig tartja a bili felett a gyereket amíg nem történik valami, akkor is ha a gyerek egyértelműen üzeni, hogy nem kell neki (vagy épp nem szeretne ott és akkor). Igen, sajnos néha az EC-sek is bevetik ezt, mert pl. addig akkor csinálta, addig hajlandó volt, és persze azért mert tudják-látják, hogy a gyereknek kell. Ezeknek az eseteknek a megoldásáról írok a a Biliszünet című posztomban.
  • Random időkben, óra szerint (pl.: óránként) bilire rakni vagy kérdezgetni a gyereket. Ha ezt elég gyakran csinálja az ember az szinte biztos út az ellenálláshoz és a biliszünethez.
  • Ennek az EC-s verziója amikor valaki nem frissíti a tudását a gyerek természetes ürítési ritmusáról (nyilván ahogy a gyerek nő egyre ritkábban ürít) és akkor is felajánlja a bilit amikor a gyereknek nem is kell. Illetve a másik verzió amikor valaki biliparanoás lesz és mindenre azt hiszi, hogy a gyereknek kell. Na ezzel is az őrületbe, pontosabban ellenállásba és biliszünetbe lehet kergetni a babákat.

A diktatúra az valóban nem jó a gyereknek (felnőttnek se), ezért tényleg érdemes odafigyelni arra, hogy a gyerek jelzéseit, valódi szükségleteit figyelje az ember, mint ahogy az ezt EC-ben tesszük is.
Az EC aktivitást követel a szülőtől (ő tartja a bili, csap, wc fölé), ezért kivülről inkább látszódhat “erőltetésként”, mint passzívan a pelusban hagyni.

Egy EC-s anyuka

Bármilyen életkorban is van a gyerek fontos, hogy az ő ürítési ritmusa alapján legyenek a felajánlások és, hogy hosszútávon ne azt tanítsuk neki, hogy akkor pisiljen-kakiljon amikor mi akarjuk, hanem hogy szóljon amikor neki valóban kell és egy arra megfelelő helyre intézze a dolgát. Ha ezt meg tudja tenni az a szobatisztaság.

Az EC pont, hogy nem az erőltetésről szól, hanem a kisded jobb megértéséről, megfigyeléséről és a ráhangolódásról, és a kapcsolódásról. Ahogy a kisbaba jelzi, hogy éhes vagy fáradt, ugyanúgy jelzi azt is hogy kényelmetlenül érzi magát és szeretne üríteni, könnyíteni magán!
Mi szülők ha erre a jelzésre is reagálunk, ugyanúgy ahogy az éhségérzetére vagy más szükségleteire, akkor rövid időn belül rájövünk, hogy így kényelmesebb a babának és kapcsolatunk szorosabbra fűzhetjük!

Egy EC-s anyuka

Aki pedig az “erőltetős korai szobatisztaságról” és az érési elméletről szeretne többet megtudni az olvassa el ezeket:
“Várni amíg kész lesznek rá” Mítosz
Káros -e a korai pszichológus szemmel?

.

Szerintetek az EC erőltetés?

Hanga: Épp ellenkezőleg van… Ezt a módszert azért szeretem, mert még inkább arra ösztönzi az anyukát (esetleg a bevállalós apukát), hogy hangolódjon rá a babájára. Hogy találja meg azt a mély és meleg érzelmi és pszichés köteléket a gyermekével, ami a mostani digitális és rohanó világban sajnos egyre inkább elsekélyesedik, jelentőségét veszti.
Amikor annyira együtt dobban két szív, hogy tudja, érezze, ha a másiknak ürítenie kell… ahogy a módszer egyik “bili felé mutató jelzőlámpája” is ez, hogy abból tudom, hogy most éppen pisilnie kell a gyermekemnek, hogy jön egy ‘érzés, vagy megérzés’ ami ezt súgja – ez ezért nem diktatúra.

Ez annyira diktatúra, mint az éhes gyereket mellel kínálni 😀
Második gyerekkel EC-zek. Első 6 hónaposan már nem kakilt pelusba. Minden reggel addig sírt íg le nem vettem a pelust.
Második fiam 5 hónapos, éjszakára 80% ágytiszta. Itt se én terrorizálom őt éjjel, hanem ő nyöszörög addig, míg nem pisiltetem.

Egy EC-s anyuka

Hanga: Még ide jön, ami nagyon fontos szerintem, hogy szemben azzal amit a Cooky mond, nem mi tanítjuk a pár hónapos csecsemőt, hogy ide kakilj, hanem a baba tanítja az anyukáját, hogy ‘Nézd, így jelzem, hogy kakilnom, pisilnem kell, segíts, törődj velem, tedd könnyebbé, támogass benne, hogy ne kelljen magam alá piszkítanom, hogy tiszta maradjon az érzékeny kis bőröm’,mert amit ő ír, az már csak idősebb korban van, a szobatisztaság tanításakor.

Az egész riport nagyon azt sugallja, hogy kb én döntöm el mikor bilizzen a gyerek. És egyáltalán nem hangzik el a gyerek veleszületett higiéniai igénye, hogy jelez: tekereg, lemászik, kimászik, amikor ürítenie kell.
Hordozókendőben kb az utolsó pillanatig kínlódott, akár 10 percet is, sőt lehet csak akkor engedte bele a pelenkába mikor levettem. Tudatos jelzése kb 5-6 hónaposan volt, mikor oda tudott jönni hozzám.

Egy EC-s anyuka

A baba ösztönös vagy tudatos jelzéseire reagálunk. Egyáltalán nem cél a szobatisztaság, ez az EC mellékterméke.

Nagyon fontos, hogy másfél éves korig, amíg UGYE ez nem szobatisztaság, hanem szuper kommunikáció, odafigyelés és rutin, addig pont az a lényeg, hogy nem a baba viselkedését formáljuk, hanem a miénket!!! A szülő figyel, a szülő tanul, a szülő reagál (vagy nem) a baba jelzéseire. (És a folyamat részeként a baba is tanul és aktív részese a folyamatnak – szerk.)
A babától SEMMI elvárás nincs. Szerintem ez nem megy át sokaknak. A későbbi szobatisztulás folyamatait gondolják ebbe bele. Pedig ez nem cél ekkor, csak a baba kényelme, jól léte.

Az EC nem erőltetés, hanem a baba veleszületett higiéniai ösztönéből fakató jelzésekre adott válaszreakció. Miszerint megszabadítod a szorosan a bőréhez érő pelenkától és felajánlod neki az ürítési lehetőséget egy arra alkalmas helyen.

Indokolatlan nyűgösségének mégis volt indoka, hogy pisilni, kakilni kellett. Innen tudtam hogy ez a mi utunk. Utána totál megkönnyebbülve tudott tovább játszani.

Egy EC-s anyuka

A módszert nem véletlenül hallgat az Elimination Communication névre, azaz szó szerint fordítva: Ürítési Kommunikáció.
Az EC legnagyobb hozadéka nem az, hogy a gyerek a bilibe végezze a dolgát! Hanem, a higiénián felül, maga az összehangolódás, a két oldalú kommunikáció, a baba jobb megértése és igényeinek kiszolgálása… minden igényének a jobb kiszolgálása. Mert az EC erre tanít, ez az amiért a szülők beleszeretnek: Mielőtt még nyűgösség vagy sírás lenne, azelőtt tudod mit akar a gyereked és tudsz rajta segíteni.

Nagyon erős a kommunikációs aspektus. Nálunk például nagyon-nagyon kevés gyereksírás van-volt, mert kisebb jelzéseiből is tudtuk, hogy mire van szüksége.

Egy EC-s anyuka

.

Mégis hogyan lehetséges ez, hogy képesek vagyunk ennyire összehangolódni?

Amikor egy újszülött megérkezik akkor eleve az összehangolódás, összeszokás korszaka jön. Igazából elég csak figyelni az “evés ürítés evés alvás ébredés ürítés” ciklusainak folyamatos változását. Ha tudod mi jön akkor tudod mit szeretne a baba. Ha pedig már kicsit összeszoktatok akkor azt is észre fogod venni, hogy minden igényét kicsit másként jelzi feléd.
EC esetén a legtöbben külön megfigyelést is csinálunk az elején, de ez inkább csak a mozgásfejlődés beindulása után fontos amikor ezek az ösztönös jelzések elhalványulnak.

Andoron tisztán látszott, hogy mikor kell neki és nagyon panaszkodott, nem lehetett figyelmen kívül hagyni a jelzéseit.

Egy EC-s anyuka

Hanga: Az anya és gyermeke kapcsolata egészen fantasztikus -és ezt nem abban a túlmisztifikált értelemben mondom, amire a reklámok és az amerikai filmek szeretnek építeni-, az anya szervezete úgy van hangolva, hogy minden fiziológiai funkciója, a teste egész működése arra van ráállva, hogy a lehető legjobban ellássa a még sokáig önállótlan csecsemőt.
Például az anyatej: a vitaminokat és betegség esetén az antitesteket, amiket akár az anyai szervezet kárára, de az anyatejen át megkap a csecsemő.
A baba sírása: hogy minden anyának a saját csecsemője hangfrekvenciája az, ami elviselhetetlen, nem véletlenül. És még sorolhatnám…

Nálunk is a baba irányított. Sokat sirdogált, nehéz volt szoptatni, altatni, aztán össze állt a kép. 2 hónapos korában megpróbáltuk, és működött. Nem rángatta többé a mellemet, nem a pelenázón végezte el a dolgát, ahogy kibontottam, és napközbem hamarabb el tudott aludni, felére csökkent az “ismeretlen eredetű” sírás.

Egy EC-s anyuka

Nem “kell” sehova sem kötelezően ürítenie, ha jól olvasom a jeleket (90%ban igen) akkor szuper, ha benézem, akkor ez van, vissza minden. Nem várok hosszú-hosszú perceket míg érkezik valami. ????????‍♀️ szopizas közben is jelez (ficankol, rángatja a mellem), játék közben “csak” sokaig elmereng, és hát ahol puki van ott kaka is van (ezt szoktam elnézni). Sokszor peluscserenel ürít(ett), ez szerintem eleg egyértelműen jelzi, hogy pelusba nem oké.
(4 hósan kezdtünk, és most 7 ???? és amit írtak feljebb, látszik rajta az öröm, h nem kellett “bekakilnia”, sokkal kiegyensúlyozottabb.)

Egy EC-s anyuka

.

Egyszóval ugyanígy be van építve az ürítési inger jeleire való ösztönös reagálás is? Akkor miért nem reagál rá mindenki?

Hanga: A modern világban az anyák egyre inkább távolodnak el a csecsemőiktől, hamar visszamennek dolgozni, sokszor már a baba első életévében, alvástréninggel külön szobában alváshoz szoktatják már az első napokban, stb.
És igen, modern eldobható pelenkát adnak rá, hogy ne kelljen mosni a kakijukat, mert az ‘undorító’, és még rajta is hagyhassák fél napokra, hogy azzal se kelljen időt pazarolni.

Párhuzamba állítanám az igény szerinti szoptatással, mert az is arról szól, hogy a babára figyelsz, az ő jelzéseit követed. De, mint ahogy a iszsz, az ec is azért nehéz először, mert teljesen más az a csecsemőkép, ami a köztudatban él: egy passzív, védtelen, tudatlan kis lény. Akinek ennie kell (valamiért 3 óránként), aludnia (lehetőleg kiságyban) és pisil-kakil (igen, pelenkába, sőt eldobhatósba, najó, lehet moshatóba is).
Ehhez képest, már régóta tudjuk, hogy a babák igen kompetensen reagálnak a környezetre, aktívan kommunikálnak. Azt, hogy megértsük, jól értsük ezeket a jelzéseket, arra is szükség van, hogy a környezetnek valós infói legyenek a babákról, illetve a gondozásukról.

Egy EC-s anyuka

Hanga: Ez a módszer teljesen szembe megy napjaink megszokásával, és igen, visszanyúlik a gyökerekhez, a természeti népek szokásához, ahol igenis figyelni kellett a csecsemőre, a nap minden percében, nem lehetett sírni hagyni, és nem volt modern mosható pelenka.

Az igényszerinti szoptatás már kezd ismertté válni, olyan jó lenne ha arról sem feledkeznénk meg, hogy igény szerinti legyen az ürítés is. Mert ez fontos. Sok indirekt ismeretet is átad: tabukról, a saját testünkről, bizalomról, együttműködésről.

Egy EC-s anyuka

.

Diktatúra -e a pelenkázás?

Válaszreakcióként sokan felvetették, hogy érdemes ezt a diktatúra kérdést megfordítani, hiszen, idézem, “Mindenki választ, és kényszeríti a gyerekét, hogy valahova pisiljen, csak 90%-ban ez a pelenka. Az én gyermekem egyértelműen jelezte hogy ez nem olyan jó neki.” és egy másik:
“A pelenka nem erőltetés? Miből látod, hogy egy pici gyerek számára a pelenka a jó?”

Akik nem EC-znek 🙂 kérlek fogadjátok nyitottan ezt a felvetést anyatársaitoktól – hiszen épp az imént tette fel nekik ugyanezt a kérdést valaki, csak az EC-ről. Normális ha megfordítják a dolgot.

Gondoljatok bele van/volt -e olyan, hogy a nagyobbacska gyereketek ellenkezett a pelenka ellen? Ugye volt 🙂 Mikortól is? Négykézlábazás? Kinek hogy, de biztosan előfordult.

Én csak azt tudom, brutál sokat ellenkezett az értelmes érett gyerekem a pelenka ellen… most az újszülött gigantikus sírást művel ha ürítenie kell, maga alá pelenkába nem ürít, ha kínálom akkor örömmel elvégzi a dolgát a bilibe.

Egy ex-pelenkás és egy EC gyerek anyukája

Ahogy látom másoknál; rohannak a gyerek után és nagy nehezen hátra kényszerítik -sírás, hiszti árán-, hogy kicserélhessék a pelusát. Ezzel szemben olyan földtől elrugaszkodott dolog az, hogy ha jelez a gyerek akkor megpisiltetem?!

Egy EC-s anyuka

Mi pont ennek (ellenkezik a pelus ellen) hatására kezdtük el az EC alapú szobatisztaságot és tettük le véglegesen a pelust, mert egy idő után már egyáltalán nem tűrte el és sikerült is. Egyébként 1-1,5 kor körüli babák anyukájától rengeteget hallom én is, hogy mekkora küzdelem a pelenkázás és valóban: az nem diktatúra?

Egy ex-pelenkás gyerek anyukája

Sőtt, mi EC-sek is használjuk a pelenkát. De számunkra a pelenka a baba “biztonsági pisi felfogó eszköze”. Eredetile ez volt a pelenka célja, a pepírpelenkát is az anyák könnyítésére találták ki. De nem arra, hogy 0-24 abban legyen a gyerek 3 éves koráig.

A pelusra nem a gyereknek van szüksége hanem az anyának. Hogy amikor nem ér rá koncentrálni, akkor se pisilje össze a lakást.

Egy EC-s anyuka

Ez a módszer azért nehéz, mert a gyermek jelzéseinek folyamatos megfigyelését, megismerését kívánja meg.
Míg a pelenka olyan kényelmes. Elmegyünk és amikor hazaérünk, kicseréljük. Hogy mennyit ült a gyermek a saját (jobbik esetben) vizeletében, már nem számít. (Ez nem diktatúra? ????)

Egy EC-s anyuka

Egy EC-s anyuka pedig azt ajánlja “Bújjon pelenkába 😉 én mindenkinek ezt szoktam javasolni, aki bizonytalan az EC-t illetően.” Hát igen… kicsit erős, de valóban ha belegondulunk, lenne bárki aki azt mondaná, hogy persze tök jó lesz! Nem hiszem… és tudom azt is, hogy az öregek akik vizelet és széklettartási problémák miatt végül újra pelenkába kényszerülnek szintén jobban örülnének, ha a WC-be végezhetnék a dolgukat.

Ismétlem: Nem célom ezzel bárkit megsérteni. Ez csak a fenti kérdés puszta megfordítása volt, semmi egyéb.

.

Összegzés

Tehát látjuk, hogy az EC és a pelenkázás is egy választás. A baba pedig azt tanulja meg amire tanítjuk. Ha bilibe pisilésre akkor azt, ha pelusba akkor meg azt.

Az EC mindenesetre – a korai szobatisztaságra neveléssel szemben – nem erőltet semmit sőtt! A baba igényeire reagál, válaszkészen ajánlja fel a bilit.

Csecsemő kora óta figyelem, és látom ha dolga van. Kezdetben a gyorsaságomon múlt minden, később pedig láttam, hogy megvár. Megvárja, hogy hazaérjünk, hogy levetkőztessem és a tál/csap fölé tartsam. Ebben semmi erőltetés nem volt soha, csupán figyelmesen gondozom a gyerekem. Ez épp olyan, mint amikor látom rajta, hogy éhes és megetetem. Nem feltétlenül kell megvárni, hogy megtanuljon beszélni, ahhoz hogy megértsük egymást.
Mi az ec-ről azután olvastunk először, hogy már javában csináltuk. Az ösztöneinket megerősítette, hogy megtudtuk, hogy ez más kultúrákban ismert és bevett szokás.
Szóval ez nem egy újmódi divat őrület, inkább egy gondolkodásmód, amit zsigerien lehet érezni, hogy ez így helyes. Ezt a figyelmet, bánásmódot tartjuk méltónak a gyermekünknek, máshogyan nem is tudnánk csinálni.

Egy EC-s anyuka
Születéstől a teljes szobatisztulásig.
A módszer

Ingyenes, élő, visszanézhető WEBINÁRIUM
EC és szobatisztaság témában

Lyukas popós nadrág és Leszoktató bugyi.
Ruházat