Vietnám 3.: EC napjainkban

Krémer Sára

2021-04-21

Vietnám az egyik a 75 ország közül, ahol az EC az az általánosan alkalmazott gyermekgondozási módszer. Ennek kapcsán beszélgettem Do Dinh Laurával a vietnámi EC-ről. Laura itt született Magyarországon, ezért az édesapjától és a Vietnámban élő unokatestvéreitől hallott az ottani szokásokról, mindennapi gyakorlatról.

Egyik unokatestvére, Hương, két gyermek egy hét éves kisfiú és egy négy éves kislány édesanyja, aki részidős EC-zet mindkét gyermekével azok 8-9 hónapos korától. Ez az ő esetükben azt jelenti, hogy csak nappal, csak otthon EC-ztek, de pisire és kakira is. Ha motorral vagy autóval közlekedtek, akkor eldobhatós pelenkát használtak. Járni tudástól szobatisztaságra nevelésre váltottak és a gyerekek nappalra körülbelül 2 éves korukra lettek szobatiszták. Véleménye szerint az EC-hez semmi extra dologra nincs szükség, csak az otthoni mindennapos ruhák, tárgyak elegendőek. Tapasztalata szerint fiúknál könnyebb látni, hogy pisilni kell és az megfigyelés, az evés-ivástól számolt idő, sokat segít.

Másik unokatestvérének, Phượng-nak, egy gyermeke van, aki másfél éves korára lett szobatiszta. Csak otthon EC-ztek 8 hónapos kortól, egy éves kortól pedig szobatisztaságra nevelésre váltottak.

Vietnámban nem ismerik azt a kifejezést, hogy EC, ők úgy nevezik hogy “pisiltetni”. A pisiltetéssel pedig elkezdődik annak a szoktatása, hogy hová kell üríteni. Az, hogy az anyuka jobban kell, hogy figyeljen, vagy az, hogy megtanítja a gyereknek, hogy hanggal jelezze, hogy ha ki kell mennie, esetleg a gyerek két évesen már maga intéz mindent (gumis derekú nadrágban), Ez egy egységes a tanulási folyamatnak a része illetve fázisa, adott esetben annak az eredménye.

Sári: Kitől tanulják ezt a módszert a vietnámi anyukák? Egyértelmű -e számukra, hogy ezt a babagondozási módot választják?

Laura: Igen, teljesen egyértelmű a számukra.

Hương az anyósától és az anyukájátóll tanulta. Nem élnek együtt, de naponta találkoznak. Phượng az anyósától tanulta, akivel ők viszont együtt élnek.

Sári: Miért 8-9 hónapos kortól kezdték az unokatestvéreid?

Laura: Manapság Vietnámban is egyre jobban terjed, hogy a nagyon korai kezdés az káros. Számos cikk szól erről és a egyre többen 6 hónapos kor felett ajánlják a kezdést. A “túl korai”‘ pisiltetés (magyarul EC – a szerk.) alatt a 6 hónapnál fiatalabb babákat értik. A nagyszülők generációja, jellemzően továbbra is a mielőbbi pisiltetést sürgeti ami a 6-8. hetet jelenti.

Hương anyósa már születéstől szerette volna, de Hương halogatta. Azt olvasta, hogy 8 hónapos kor előtt túl korai a hólyag kontrollálására biztatni a babákat. Aztán a hozzátáplálás miatt változott a széklet, regulárisabb lett, kevesebb is, és kevésbé jó illatú. Így elkezdte.

Phượngnál 8 hónapos volt a baba, amikor visszament dolgozni és onnantól nagyrészt a nagymama-nagyapja volt a babával otthon. Ők kezdték, pontosabban a nagymama (anyós) kezdte a pisiltetést.

Sári: Honnan tudja, hogy pisilnie/kakilnia kell a babának?

Laura: Megfigyelés alapján tudják, egyrészt az arckifejezésből (üres tekintet), a testhelyzetből (borzong a baba, fészkelődik).

Vietnámban mindenki pisilteti a gyerekeket, nem csak a sajátjukat hanem még a szomszédét is 🙂 Gyakran átjárnak ugyanis egymáshoz. Sikátorokat, keskeny utcákat képzelj el, sok nyitott ajtajú lakáskával. Így egyszerűbb elkapni a pisit.

Lyukas popós kezeslábas picinek • Forrás: www.babi.vn

Sári: Csecsemők esetén mi a jól bevált, gyakori módszer ha nem használnak pelenkát?

Laura: Városokban azért pelust használnak (sokan eldobósat). Ahol nem, ott a picik – amíg csak fekszenek – csupasz popóval vannak egy nagy takaró alatt. Plusz rétegeket tesznek a baba alá, mert most már van matrac általánosan az ágyakban (korábban ez sem volt).

Alulról felfelé így: matrac, vízálló réteg, törölköző, vízálló réteg, törölköző – és ezen fekszik a picur. A gyereken alul semmi, felül hosszú ujjú felső és takaró. Hálózsákot nem használnak, mindenki együtt alszik, a gyereket visszatakarják, ha kitakarózik, mivel úgyis kelni kell hozzá.

Balesetnél egy réteget levesznek, alatta ott a másik réteg. Ez a rétegelés csak a gyerek alatt van, akit hengerpárnákkal tartanak egy helyben a családi ágyon, így ha baleset van, nem lesz mindenki pisis.

Sári: Az EC módszer során, a beszélni nem tudó babák esetében egy hangjelzést kondicionálunk, hogy a baba tudja mikor engedheti el a pisit/kakit. Vietnámban milyen jelzést használnak és van erre külön gyakorlat?

Laura: Az elején csak pisszegő-fütyülő hanghoz kondicionálják az újszülötteket. 15-20 percenként kibontják őket és rétegelt újságpapírra fektetve várják a “kapást”, illetve ugyanígy járnak el a tipikus ürítési ingerrel járó helyzetekben: szoptatás/etetés/itatás után, ébredés után. Egy-két héttel később meg lehet próbálni bili/tál fölé tartani.

Ameddig nem beszél addig ez a “Psssszzz” vagy “fütyülés” van csak mindenre, utána tanítgatják, hogy szóljon.

Sári: Milyen pózt használnak a pisiltetéshez?

Laura: Valójában az anyuka egy alacsony sámlin ül, combjai alatt a bili és a combjain támasztja a baba súlyát, aki az anyuka lábai közt a bilibe fog pottyantani. A pontos pozíció babafüggő: lehet klasszikus EC-póz vagy karba véve, mint a szoptatáskor.

Itt is hallatják a hangot, hogy könnyebb legyen az elengedés. Fokozatosan ritkulni fognak az időközök, hogy mikor kell a babának pislnie/kakilnia. Előbb-utóbb, ha megszokta maga alatt a bili érintését, rá lehet ültetni.

Sári: Házon kívül hogyan csinálják?

Laura: Ha csak közelre mennek gyalog, akkor nem visznek bilit, utcán csatornába vagy ha szokásos kávézó, akkor annak vécéjébe intézik.

Ha messzebb mennek vagy programra – étterem, nagyobb esemény, motorozás, autózás – akkor pelust használnak.

Hương mindenhova eldobós pelenkát használt. Phượng mosipelust ha közelre mentek, ünnepi program (pl. étterem) vagy egész napos kirándulás esetén eldobóst.

Sári: Tévesztéseket hogyan kezelik?

Laura: Biztosan lesz olyan időszak, hogy hiába a pisiltetés, mellé fog csinálni a baba. Ez normális. Nincs szidás, amíg nem bilire nevelés van (járásig).